A lét elviselhetetlen könnyűsége

A Franciaországban élő cseh író egyik legismertebb - a nietzschei történetfilozófia ellentmondásait egy prágai sebészorvos szerelmi életének és házasságának történetén keresztül és az 1968-as események tükrében bbemutató regénye. „A nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül" - írja Kundera a regény első részének elején. A dilemma az örök visszatérés mítoszának nietzschei értelmezéséből fakad: Nietzsche elmélete szerint amennyiben komolyan vesszük az örök visszatérés, a dolgoknak, eseményeknek a történelemben való ciklikus ismétlődésének gondolatát, a dolgok, események sokkal nagyobb súlyt kapnak, mint abban az esetben, ha elismerjük azok mulandóságát. Innen a regény címe: a természetfölötti kitekintést nélkülöző nietzschei filozófia összefüggésében a lét súlytalanná, elviselhetetlenül könnyűvé válik. Az érdekfeszítő kérdést a regényben természetesen nem zárja rövidre az író. A regény főhőse Tomáš, a jónevű sebész, aki elmerül az élet felületes élvezésében, naponta váltogatja szeretőit. Egy szép napon Don Juan mögött feltűnik Dante, a tiszta szerelem megtestesítője is: hősünk beleszeret Terezába, feleségül is veszi - ám korábbi forgatagos nemi életéről nem tud lemondani, holott tudja, hogy ezzel elviselhetetlen fájdalmat okoz annak az egyetlennek, akit valóban szeret. Társadalmi háttérként a történetbe beleszövődik a „prágai tavasz", az orosz invázió tragikus eseménysora (1968), majd a megtorlás, a „normalizáció" éveinek megaláztatásai. Kundera olvasói recepciója az írói pálya kezdetétől fogva ellentmondásos; ennek egyik oka, hogy a könnyen követhető sztori mellett a beépülő, illetve párhuzamosan futó eszmefuttatások fokozott koncentrálást igényelnek.